Szülinap

Időrendben az előző sárkányeregetés után egy héttel volt Lelle 8. születésnapja.

Szinte hihetetlen, hogy mekkora, örökké mosolygós nagylány lett! Sajnos a négynapos átrendezés miatt a szülinap utáni hétvégén (24-én) dolgoztunk, illetve iskola is volt, így nem tudtuk méltóképpen megünnepelni az eseményt. Maradt április első hétvégéje. Szombaton a barátnők jöttek, majd vasárnap családi ünneplés volt.

A torta ötletét N. látta az egyik cukrászdában; elmondása alapján beszereztem a sárga marcipánt, az egereket és megsütöttem a tortát két példányban. Egyet szombatra a barátnőknek, egyet a családnak. Előző héten az iskolába sima epres gyümölcstortát kért Lelle, ami igazán gyorsan megsült este 11-kor is, színház után ;)

Sárkányok

A sárkányok régóta lapultak a nagyszülők szekrényében, várva a megfelelő alkalomra: szabadidőre, szélre, jó időre. Lapulásuk közben a három közül egyiküknek baja is esett, így amikor az előbbi három dolog szerencsés együttállásban volt -a négynapos hétvégén, kiderült, hogy már csak kettő repülésképes.

Papa előszedte gyerekkori emlékeit és nekilátott készíteni egy harmadik sárkányt:

Miután elkészültek, kimentek a határba, hogy kipróbálják a sárkányokat. Ekkor meg az derült ki, hogy Nándi fél a sárkányoktól, vagyis inkább attól, hogy a sárkány felhúzza őt a magasba. (Ehhez a félelemhez hozzájárult a viharos időben repülő Malacka, a Micimackó c. rajzfilmben.) Így tehát maradt két sárkány: a színes kínai és a Papa-készítette színes farkú fehér.

A móka végén azért pár pillanatra kipróbálta Nándi is a sárkányeregetést, Vili sárkányával és segítségével.

Peloponnészosz

Viliék épp a görögöket tanulják és február elején projekt-munkát kaptak. Alakult 5 csapat, mindegyikben 6 gyerek. Mindegyik csapat kapott 1-1 nagy témát, amit tovább bontottak személyenként. Viliék Spártát kapták, ő ezen belül a peloponnészoszi szövetséget és -háborút választotta.

A projekt fizikai megvalósítása nem volt kötött, én úgy gondoltam, ebbe most nem folyok bele. Gyűjtött anyagot netről, kapott kölcsön-könyvet osztálytárstól. Az első összejövetelen kitalálták, hogy PowerPoint bemutatót készítenek a témáról, aminek elsőre nem örültem, mert tudtam, hogy a program lehetőségeit nem ismerik. Amikor komollyá vált a dolog, Vilinek kis gyorstalpalót tartottam és megcsináltam a hátteret a 300 c. filmből vett képpel, letöltöttem a Diogenes betűtípust és megcsináltam hozzá az ő és ű betűket, mert ez hiányzik általában a betűtípusokból. A többi az ő munkája, max. csak "szépítészeti" dolgokba szóltam bele. 5 diából áll a része, ha egy dia lefutott, akkor kell csak kattintani, egyébként automatikus. Ilyen lett: (katt a képre)

A projektek előadására a szülők is hivatalosak voltak egy szerda délután, amire nem tudtam elmenni, mert még órám volt, Apa ment.
Egyedül Vili nem olvasta papírról a diákhoz tartozó szöveget, igaz, itthon annyiszor megnézték, hogy teljesen "bele-szerelmesedtek" és még talán Nándi is tudná fejből a kommentárokat. Vilit meg nagyon érdekli ez a téma, tehát nagyon hamar megtanulta a legkisebb részleteket is. Ennél jobban már csak a rómaiakat várja, amiből szintén projekt-munkát ígértek :))

Vadászok - itt és odaát

Szezon van újra. :) Próbáltam az "anya-kímélő" és költség(idő)takarékos megoldások felé terelni a gyerekeket. Nándi vadász szeretett volna lenni, ehhez minden kellék megvolt még Vili óvodás korából. (Ezek egy részét kaptuk -mellény és nadrág-, más része Apáé: kalap, tölténytartó.

 

Lelle sokáig, még egy héttel ezelőtt sem tudta, hogy mi legyen. Végül kitaláltuk, hogy indián lány legyen, ehhez egyedül egy íj-készletet kellett vásárolni. A "ruha" az én egykori kismama-tunikám barna düftinből, igaz, picit kirojtoztam a cél érdekében. A kézelőjéből lett a csizmára gumis rojt, régebbi narancs anyagból a szalag a hajfonatba. A fejpánt okozta a legtöbb fejtörést, végül egy fehér anyagból megvarrtam a pántot, a netről néztem ki egy szimpatikus indián-mintát, amit textil filctollal rárajzoltam a pántra. Ugyanilyen öv is készült, erre egy tőr és a nyílvesszőket tartó tegez került.

Ma már teljesen meg volt elégedve a jelmezzel, már csak egy kis harci arcfestés kellett... A műanyag íj nem élte túl a mai, farsangi napot. :O

Disznóölés - manapság

Miért is szabadkozzam, úgyis mindenki tudja: félévi hajrá a suliban, rengeteg papír-alapú beszámoló készítése, miért buktak, mennyien buktak...
Középsulis felvételi, javítás.
Megfejelve végtörlesztési mizériával.
Építkezős blog rendbetételével, építési felügyelet kiszállásával. (Természetesen még nem publikus a blog.)
Farsanggal, igaz egyelőre csak Nándiéval.
És a disznóölés, amiről tulajdonképp ebben a bejegyzésben akartam írni.

Régóta terveztem dokumentálni egy disznóölést, amiben évente legalább egyszer (t)evőlegesen is részünk van a szüleimnél. Amióta kiderült, hogy Viliéknél a biosz tanárnéni szereti, ha a gyerekek ezt-azt visznek be szemléltetni, különösképpen akartam csinálni egy albumot, ennek a témának szentelve. (Disznót mégsem vinnék be  a kolléganőnek. ;)) Ezt fotófüzet formájában viheti.

Két év fotóiból végre összejött egy elég részletes album, amit lapozható formában közzéteszek itt. (Hasonló, a Virágkarneválos albumhoz.) Scrapbookhoz annyiban van köze, hogy ez inkább a mesélős album, mint a szépségre és technikára épülő.

Ez a disznóölés már hentessel történik, EU-konform kábítással és -sajnos- egyre kevesebb rokonnal. Amit nem sajnálok, ha kimarad, az a bél- és gyomormosás. Mármint a disznóé. :P Hajnali ébredés helyett szombat délutáni vágás, hogy ilyen messziről is hazaérjünk, még ha pénteken este van is programunk.

A gyerekek nagyon szeretik, mindnek megvan a maga kedvenc "csipegetnivalója" a húsok közül. Imádom, hogy a családunkban sosem -gyerekkoromban sem- az ivászatról szólt a disznóölés, bár régebben az öregek estefelé már nagyon vidámak voltak, de sosem ordenáré módon.
Örülök, hogy a gyerekeim még részesei lehetnek az ilyen eseményeknek, még ha mai formában is.

A képre kattintva nézzétek meg Ti is!